Alkil-poliglikozidok a testápolási termékekben

Az elmúlt évtizedben a testápolási termékek alapanyagainak fejlesztése három fő területen haladt előre:

(1) Gyengéd és ápoló a bőrnek

(2) magas minőségi szabványok a melléktermékek és a nyomokban előforduló szennyeződések minimalizálásával

(3) ökológiai kompatibilitás.

A hatósági előírások és a fogyasztói igények egyre inkább ösztönzik az innovatív fejlesztéseket, amelyek a folyamatok és termékek fenntarthatóságának elveit követik. Ennek az elvnek egyik aspektusa az alkil-glikozidok előállítása növényi olajokból és megújuló forrásból származó szénhidrátokból. A kereskedelmi technológia fejlesztése magas szintű ellenőrzést igényel a nyersanyagok, a reakciók és a feldolgozási körülmények felett, hogy megfeleljen a modern kozmetikai nyersanyagok minőségi követelményeinek, és hogy azokat elfogadható költségek mellett lehessen előállítani. A kozmetikumok területén az alkil-glükozid egy új típusú felületaktív anyag, hagyományos nemionos és anionos tulajdonságokkal. A mai napig a kereskedelmi termékek legnagyobb részét a C8-14 alkil-glikozidok képviselik, amelyeket bőr- és hajápoló tulajdonságaik jellemeznek. A C12-14 alkil-poliglikozid emulgeálószerként működik specifikus készítményekben, különösen mikroemulziókban, valamint a C16-18 alkil-poliglikozid teljesítményének vizsgálata önemulgeáló o/v bázisként, zsíralkohollal keverve.

A testtisztító készítmények esetében az új, modern felületaktív anyagoknak jól kell kompatibilisnek lenniük a bőrrel és a nyálkahártyákkal. Bőrgyógyászati és toxikológiai vizsgálatokra van szükség az új felületaktív anyagok kockázatának felméréséhez, és mindenekelőtt az epidermális bazális réteg élő sejtjeinek esetleges stimulációjának azonosításához. A múltban ez volt a felületaktív anyagok gyengédségére vonatkozó állítások alapja. Ugyanakkor a gyengédség jelentése sokat változott. Manapság a gyengédség alatt a felületaktív anyagok teljes kompatibilitását értjük az emberi bőr fiziológiájával és működésével.

Különböző dermatológiai és biofizikai módszerekkel vizsgálták a felületaktív anyagok bőrre gyakorolt fiziológiai hatásait, a bőr felszínétől kezdve a bazális sejtek mélyebb rétegéig haladva a szarurétegen és annak barrierfunkcióján keresztül. Ugyanakkor a szubjektív érzéseket, például a bőrérzetet, az érintés és a tapasztalat nyelvén rögzítik.

A C8-C16 alkilláncú alkil-poliglikozidok a testtisztító készítményekben alkalmazott nagyon enyhe felületaktív anyagok csoportjába tartoznak. Egy részletes tanulmányban az alkil-poliglikozidok kompatibilitását a tiszta alkillánc és a polimerizáció fokának függvényében írták le. A módosított Dühring-kamra tesztben a C12 alkil-poliglikozid relatív maximumot mutatott az enyhe irritáció tartományán belül, míg a C8, C10 és C14, C16 alkil-poliglikozidok alacsonyabb irritációs pontszámokat eredményeztek. Ez megfelel a felületaktív anyagok más osztályaival végzett megfigyeléseknek. Ezenkívül az irritáció kissé csökken a polimerizáció fokának növekedésével (DP = 1,2-ről DP = 1,65-re).

Az eltérő alkillánchosszúságú APG-termékek a legjobb általános kompatibilitással rendelkeznek a hosszú alkilglikozidok (C12-14) nagyobb arányával. Ezeket nagyon enyhe hiperetoxilezett alkil-éter-szulfátok, amfoter glicin vagy amfoter-acetát, valamint rendkívül enyhe fehérje-zsírsavak kollagénhez vagy búza proteolitikus anyagokhoz történő hozzáadásával hasonlították össze.

A karhajlító mosási teszt bőrgyógyászati eredményei ugyanazt a rangsort mutatják, mint a módosított Dühring-kamra teszt, ahol standard alkil-éter-szulfát és alkil-poliglikozidok vagy amfoter ko-tenzidek kevert rendszereit vizsgálják. A karhajlító mosási teszt azonban lehetővé teszi a hatások jobb megkülönböztetését. Az eritéma és a pikkelyesedés kialakulása 20-30 nap/évvel csökkenthető, ha az SLES körülbelül 25%-át alkil-poliglikoziddal helyettesítik, ami körülbelül 60%-os csökkenést jelez. Egy készítmény szisztematikus felépítése során optimális eredmény érhető el fehérjeszármazékok vagy amfoter anyagok hozzáadásával.