Alkil-poliglikozidok a testápolási termékekben

Az elmúlt évtizedben a testápolási termékek alapanyagainak fejlesztése három fő területen haladt előre:

(1) gyengéd és ápolja a bőrt

(2) Magas minőségi szabványok a melléktermékek és a nyomokban előforduló szennyeződések minimalizálása révén

(3) ökológiai kompatibilitás.

A hatósági előírások és a fogyasztói igények egyre inkább ösztönzik a folyamat- és termékfenntarthatóság elveit követő innovatív fejlesztéseket. Ennek az elvnek az egyik aspektusa az alkil-glikozidok előállítása növényi olajokból és szénhidrátok előállítása megújuló forrásból. A kereskedelmi technológia fejlődése megköveteli az alapanyagok, reakciók és feldolgozási körülmények magas szintű ellenőrzését, hogy megfeleljen a korszerű kozmetikai alapanyagok minőségi követelményeinek, és elfogadható áron lehessen előállítani. A kozmetika területén az alkil-glükozid egy új típusú felületaktív anyag, amely hagyományos nemionos és anionos tulajdonságokkal rendelkezik. A mai napig a kereskedelmi forgalomban kapható termékek legnagyobb részét a 8-14 szénatomos alkilglikozidok által képviselt tisztítószerek alkotják, amelyek bőr- és hajápolási tulajdonságaik jellemzik. A 12-14 szénatomos alkil-poliglikozid emulgeálószerként működik speciális készítményekben, különösen mikroemulziókban, és a C16-18 alkil-poliglikozid zsíralkohollal kevert önemulgeáló olaj/víz bázis teljesítményét tanulmányozza.

A testtisztító készítményekhez egy új, modern felületaktív anyagnak jól kompatibilisnek kell lennie a bőrrel és a nyálkahártyákkal. Bőrgyógyászati ​​és toxikológiai tesztek szükségesek az új felületaktív anyagok kockázatának felméréséhez, és a tervezés, ami a legfontosabb, hogy azonosítsa az élő sejtek lehetséges stimulációját az epidermális bazális rétegben. A múltban ez volt a felületaktív anyagok gyengédségére vonatkozó állítások alapja. Ugyanakkor a gyengédség jelentése sokat változott.Ma a szelídség alatt a felületaktív anyagok teljes kompatibilitását az emberi bőr fiziológiájával és funkciójával értjük.

Különféle bőrgyógyászati ​​és biofizikai módszerekkel vizsgálták a felületaktív anyagok bőrre gyakorolt ​​élettani hatását, a bőr felszínétől kezdve, a szarurétegen keresztül a bazális sejtek mélyebb rétegébe jutva és annak gátfunkcióját. Ugyanakkor szubjektív érzések , mint például a bőr érzése, az érintés és az élmény nyelvén keresztül rögzítésre kerülnek.

A 8-16 szénatomos alkilláncú alkil-poliglikozidok a nagyon enyhe felületaktív anyagok csoportjába tartoznak a testtisztító készítményekhez. Egy részletes tanulmányban az alkil-poliglikozidok kompatibilitását a tiszta alkillánc és a polimerizációs fok függvényében írták le. A módosított Duhring-kamra-tesztben a C12 alkil-poliglikozid relatív maximumát mutatja az enyhe irritációs hatások tartományában, míg a C8, A C10 és C14, C16 alkil-poliglikozidok alacsonyabb irritációs pontszámot eredményeznek. Ez megfelel a felületaktív anyagok más osztályaival végzett megfigyeléseknek. Ezenkívül az irritáció kissé csökken a polimerizáció mértékének növekedésével (DP=1,2-ről DP=1,65-re).

A vegyes alkillánchosszúságú APG termékek a legjobb általános kompatibilitást a nagyobb arányú hosszú alkil-glikozidokkal (C12-14). Ezeket nagyon enyhe hiperetoxilált alkil-éter-szulfátok, amfoter glicin vagy amfoter acetát és rendkívül enyhe fehérje hozzáadásával hasonlították össze. -zsírsavak kollagén vagy búza proteolitikus anyagokon.

A karhajlító mosási teszt dermatológiai eredményei ugyanazt a besorolást mutatják, mint a módosított Duhring Chamber tesztben, ahol standard alkil-éter-szulfát és alkil-poliglikozidok vagy amfoter társfelületaktív anyagok kevert rendszereit vizsgálták. A karhajlító mosási teszt azonban lehetővé teszi a hatások jobb megkülönböztetését. Az erythema és a pikkelysömör kialakulása 20-30 D/o-val csökkenthető, ha körülbelül 25 °10 SLES-t alkil-poliglikoziddal helyettesítünk, ami körülbelül 60%-os csökkenést jelez. Egy készítmény szisztematikus felépítése során az optimum fehérjeszármazékok vagy amfoterek hozzáadásával érhető el.