Kozmetikai emulziós készítmények

Az öblítő- és samponkészítményekben lévő, összehasonlíthatóan kis mennyiségű olajkomponens szolubilizálása bizonyítja azokat az alapvető emulgeáló tulajdonságokat, amelyeket az alkil-poliglikozidok nemionos felületaktív anyagként mutatnak. Mindazonáltal a többkomponensű rendszerekben a fázis viselkedésének megfelelő megértése szükséges ahhoz, hogy az alkil-poliglikozidokat erős emulgeálószerként lehessen értékelni megfelelő hidrofób koemulgeálószerekkel kombinálva. Az alkil-poliglikozidok határfelületi aktivitását általában a szénlánc hossza határozza meg, és kisebb mértékben. mértékben, a polimerizációs fok (DP) szerint. A határfelületi aktivitás az alkillánc hosszával nő, és a legmagasabb a CMC közelében vagy felett, 1 mN/m alatti értékkel. A víz/ásványolaj határfelületen a C12-14 APG kisebb felületi feszültséget mutat, mint a C12-14 alkil-szulfát. Az n-dekán, izopropil-mirisztát és 2-oktil-dodekanol felületi feszültségét tiszta alkil-monoglükozidokra (C8, C10, C12) mérték. és leírták az alkil-poliglikozidok olajfázisban való oldhatóságától való függését. Közepes szénláncú alkil-poliglikozidok használhatók emulgeálószerként o/v emulziókhoz hidrofób társ-emulgeálószerekkel kombinálva.

Az alkil-poliglikozidok abban különböznek az etoxilezett nemionos felületaktív anyagoktól, hogy nem mennek át hőmérséklet-indukált fázisú átalakuláson olaj-a-vízben (O/V) olaj-a-vízben (W/O) emulzióvá. Ehelyett a hidrofil/lipofil tulajdonságok hidrofób emulgeálószerrel, például glicerin-mono-oleáttal (GMO) vagy dehidratált szorbit-monolauráttal (SML) való összekeveréssel lehet kiegyensúlyozni. Valójában az alkil-poliglikozid emulgeálórendszer fázisviselkedése és határfelületi feszültsége nagyon hasonló a hagyományos rendszeréhez. zsíralkohol-etoxilátok rendszere, ha a nem etoxilezett rendszerben a hidrofil/lipofil emulgeálószer keverési arányát használjuk a hőmérséklet helyett a fő fázis viselkedési paramétereként.

A dodekán, víz, lauril-glükóz és szorbitán-laurát mint hidrofób koemulgeáló rendszer mikroemulziókat képez bizonyos C12-14 APG és SML 4:6 és 6:4 közötti keverési arány mellett (1. ábra). A magasabb SML-tartalom w/o emulziókat eredményez, míg a magasabb alkil-poliglikozid-tartalom o/v emulziókat eredményez. A teljes emulgeálószer-koncentráció változása a fázisdiagramon úgynevezett „Kahlweit halat” eredményez, a test háromfázisú mikroemulziókat, a farok pedig egyfázisú mikroemulziókat tartalmaz, amint azt az etoxilezett emulgeálószereknél megfigyeltük a hőmérséklet függvényében. A C12-14 APG/SML keverék kapacitása a zsíralkohol-etoxilát rendszerhez képest abban mutatkozik meg, hogy az emulgeálószer keverék 10%-a is elegendő egyfázisú mikroemulzió kialakításához.

A két felületaktív anyag típus fázisinverziós mintázatának hasonlósága nemcsak a fázis viselkedésére korlátozódik, hanem az emulgeáló rendszer határfelületi feszültségében is megtalálható. Az emulgeálószer keverék hidrofil-lipofil tulajdonságai egyensúlyba kerültek, amikor a C12 aránya -14 APG/SML 4:6 volt, és a határfelületi feszültség a legalacsonyabb. Nevezetesen, nagyon alacsony minimális határfelületi feszültség (kb. 10^-3mN/m) C12-14 APG/SML keverékkel figyeltük meg.

Az alkilglikozidokat tartalmazó mikroemulziók közül a nagy határfelületi aktivitás oka, hogy az olaj-víz határfelületen ideális arányban keverednek a hidrofil alkilglikozidok nagyobb glükozidfejcsoporttal és a hidrofób ko-emulgeálószerek kisebb csoportokkal. A hidratáció (és a hidratálófej effektív mérete) kevésbé függ a hőmérséklettől, mint az etoxilezett nemionos felületaktív anyagok esetében. Így párhuzamos határfelületi feszültség csak a nem etoxilezett emulgeálószer keverék enyhén hőmérsékletfüggő fázisviselkedésénél figyelhető meg.

Ez érdekes alkalmazásokat kínál, mivel a zsíralkohol-etoxilátokkal ellentétben az alkil-glikozidok hőmérsékletstabil mikroemulziókat képezhetnek. A felületaktív anyag tartalom, a felhasznált felületaktív anyag típusa, valamint az olaj/víz arány változtatásával olyan mikroemulziók állíthatók elő, amelyek sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például átlátszóság, viszkozitás, módosító hatások, habzási tulajdonságok. Az alkil-éter-szulfát és nem-ion vegyes rendszerében társemulgeálószer, megfigyelhető a mikroemulziós terület kiterjesztése, és koncentrátum vagy finomszemcsés olaj-víz emulziók készítésére használható.

Kiértékelték az alkil-poliglikozidot/SLES-t és az SML-t szénhidrogénnel (dioktil-ciklohexán) és az alkil-poliglikozidot/SLES-t és a poláros olajokkal (dikapril-éter/oktil-dodekanol) tartalmazó GMO-t tartalmazó többkomponensű rendszerek pszeudoterner fázisú háromszögeit. Az o/v, v/o vagy mikroemulziók területe a hatszögletű fázisokhoz és a lamellás fázisokhoz a komponensek kémiai szerkezetétől és keverési arányától függően. Ha ezeket a fázisháromszögeket egybevágó teljesítmény-háromszögekre helyezzük, amelyek például a megfelelő keverékek habzási viselkedését és viszkozitási tulajdonságait jelzik, akkor értékes segítséget nyújtanak a készítő számára, hogy specifikus és jól megtervezett mikroemulziós készítményt találjon pl. arctisztítókhoz vagy újrazsírosító habfürdőkhöz. Például a fázisháromszögből származtatható egy megfelelő mikroemulziós készítmény a habfürdők újrazsírosításához.