Kozmetikai emulziós készítmények 2/2

Az olajkeverék 3:1 arányú dipropil-éterből áll. A hidrofil emulgeálószer kókusz-glükozid (C8-14 APG) és nátrium-lauril-szulfát (SLES) 5:3 arányú keveréke. Ez a rendkívül habzó anionos felületaktív anyag keverék számos testtisztító készítmény alapja. A hidrofób koemulgeálószer a gliceril-oleát (GMO). A víztartalom változatlanul 60% marad.

Az olajmentes és koemulgeálószeres rendszerrel kezdve a 40%-os C8-14 APG/SLES vízben oldott keverék hatszögletű folyadékkristályt képez. A felületaktív paszta nagy viszkozitású, és 25 °C-on nem szivattyúzható.

A C8-14 APG/SLES keveréknek csak kis részét helyettesítik hidrofób GMO ko-felületaktív anyaggal, így egy 23000 mPa·s közepes viszkozitású réteges fázist hoznak létre 1s-1 sebességnél. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nagy viszkozitású felületaktív paszta pumpálható felületaktív koncentrátummá válik.

A megnövekedett GMO-tartalom ellenére a lamelláris fázis érintetlen marad. A viszkozitás azonban jelentősen megnő, és a folyékony gél esetében eléri a hexagonális fázis szintjét is. A GMO-sarokban a GMO és a víz keveréke szilárd, köbös gélt képez. Olaj hozzáadásakor egy inverz hexagonális folyadék képződik, amelynek belső fázisa a víz. A felületaktív anyagokban gazdag hexagonális folyadékkristály és a lamelláris folyadékkristály jelentősen eltérnek az olaj hozzáadására adott reakcióikban. Míg a hexagonális folyadékkristály csak nagyon kis mennyiségű olajat képes felvenni, a lamelláris fázis területe messze az olajsarok felé terjed. A lamelláris folyadékkristály olajfelvételi kapacitása a GMO-tartalom növekedésével egyértelműen növekszik.

Mikroemulziók csak alacsony GMO-tartalmú rendszerekben képződnek. Az alacsony viszkozitású o/v mikroemulziók területe az APG/SLES saroktól a felületaktív anyag/olaj tengely mentén 14%-os olajtartalomig terjed. A mikroemulzió 24% felületaktív anyagból, 4% koemulgeálószerből és 12% olajból áll, így egy olajtartalmú felületaktív anyag koncentrátumot jelent, amelynek viszkozitása 1600 mPa·s 1 S-1 nyomáson.

A lamelláris területet egy második mikroemulzió követi. Ez a mikroemulzió egy olajban gazdag gél, amelynek viszkozitása 20 000 mPa·s 1 S nyomáson.^-1(12% felületaktív anyag, 8% koemulgeálószer, 20% olaj) és alkalmas zsíroldó habfürdőként. A C8-14 APG/SLES keverék segíti a tisztító tulajdonságokat és a habzást, míg az olajos keverék bőrápoló kiegészítőként működik. A mikroemulzió keverő hatásának eléréséhez az olajat fel kell szabadítani, azaz a mikroemulziót használat közben fel kell törni. Az öblítési folyamat során a megfelelő összetevőket tartalmazó mikroemulziót sok vízzel hígítják, ami olajat szabadít fel és kiegészítőként működik a bőr számára.

Összefoglalva, az alkil-glikozidok megfelelő koemulgeálószerekkel és olajkeverékekkel kombinálhatók mikroemulziók előállításához. Jellemzőjük az átlátszóság, a magas hőmérsékleti stabilitás, a magas tárolási stabilitás és a nagyfokú oldhatóság.

A viszonylag hosszú alkilláncú (C16-C22) alkil-poliglikozidok o/v emulgeálószerként való tulajdonságai még kifejezettebbek. A zsíralkoholt vagy gliceril-sztearátot koemulgeálószerként és állagszabályozóként tartalmazó hagyományos emulziókban a hosszú szénláncú alkil-poliglikozidok jobb stabilitást mutatnak, mint a fent leírt közepes szénláncú C12-14 APG. Technikailag a C16-18 zsíralkohol közvetlen glikozilálása C16-18 alkil-poliglikozid és cetearil-alkohol keverékéhez vezet, amelyből a cetearil-alkohol a szokásos technikákkal nem desztillálható ki teljesen, így elkerülhető a szín- és szagromlás. A maradék cetearil-alkoholt koemulgeálószerként használva a 20-60% C6/18 alkil-poliglikozidot tartalmazó önemulgeáló o/v bázisok a legalkalmasabbak a gyakorlatban teljes egészében növényi alapanyagokon alapuló kozmetikai krémek és lotionok formulázására. A viszkozitás könnyen állítható az alkil-poliglikozid/cetearil-alkohol vegyület mennyiségével, és kiváló stabilitás figyelhető meg még erősen poláris bőrpuhító szerek, például trigliceridek esetén is.