Határfelületi tulajdonságok alkil-poliglikozid-származékok.

Az alkil-poliglikozid-származékok határfelületi tulajdonságainak jellemzésére felületi feszültség/koncentráció görbéket vettünk fel, és ezekből meghatároztuk a kritikus micellakoncentrációkat (cmc) és a cmc feletti plató felületi feszültségértékeket. További paraméterként két modellanyaggal, az oktil-dodekanollal és a dekánnal szembeni határfelületi feszültséget vizsgáltuk. Az ezekből a görbékből kapott cmc értékeket a 8. ábra mutatja. A megfelelő adatok egy C₁₂ alkil-monoglikozid és egy_{C 12/14}Összehasonlításképpen az alkil-poliglikozidokat is belefoglaltuk. Látható, hogy az alkil-poliglikozid-glicerin-éterek és -karbonátok magasabb cmc-értékekkel rendelkeznek, mint a hasonló lánchosszúságú alkil-poliglikozidok, míg a monobutil-éterek cmc-értékei valamivel alacsonyabbak, mint az alkil-poliglikozidoké.

A határfelületi feszültségméréseket Kri.iss forgó csepp tenziométerrel végeztük. A gyakorlati körülmények szimulálása érdekében a méréseket kemény vízben (270 ppm Ca:Mg= 5:11), 0,15 g/l felületaktív anyag koncentrációnál és SO₂-on végeztük. A 9. ábra a C határfelületi feszültségének összehasonlítását mutatja.₁₂alkil-poliglikozid-származékok oktil-dodekanollal szemben. A C₁₂A mono[1]butil-éter rendelkezik a legnagyobb határfelületi feszültséggel és így a legalacsonyabb határfelületi aktivitással, míg a C₁₂A monoglicerin-éter lényegében a C szintjén van.₁₂polibutil-éter. A C₁₂Az összehasonlításképpen szereplő alkil-poliglikozid szintje megegyezik az utolsó két említett alkil-poliglikozid-származék szintjével. Összességében az oktil-dodekanollal szembeni határfelületi feszültségértékek viszonylag magasak. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlati alkalmazások szempontjából fontos biztosítani, hogy a felhasznált felületaktív keverékek szinergikus hatást fejtsenek ki a poláris olajokkal.

A habteszt eredménye a 10. ábrán látható. Különböző alkil-poliglikozid-monoglicerin-éterek és -monokarbonátok habzási viselkedését a C₁₂alkil-poliglikozid két vízkeménységi értékhez zsíros szennyeződés hiányában. A méréseket a DIN 53 902 szabvány szerint végezték. A C₁₀és C.₁₂Az alkil-poliglikozid-monoglicerin-éterek nagyobb habtérfogatot eredményeztek, mint a C₁₂alkil-poliglikozid. A hab stabilitása jelentősen nagyobb a C esetében.₁₂monoglicerin-éter, mint a C esetében₁₀ deriváltja 16°dH-nál. A C₁₄Az alkil-poliglikozid-monoglicerin-éter nem hasonlítható össze a C-vel₁₀és C.₁₂ származékai habzóképességükben, és összességében rosszabb eredményeket mutatnak, mint a C₁₂alkil-poliglikozid. A 8 és 12 közötti n alkillánc-hosszúságú monokarbonátokat nagyon alacsony habtérfogat jellemzi, ahogy az egy hidrofób alkil-poliglikozid-származéktól elvárható.