ALKIL-POLIGLUKOZIDOK BEVEZETÉSE

Az alkil-glükozidok egy zsíralkoholból származó hidrofób alkilcsoportból és egy D-glükózból származó hidrofil szacharidszerkezetből állnak, amelyek glikozidos kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az alkil-glükozidok körülbelül C6-C18 atomokkal rendelkező alkilcsoportokat mutatnak, akárcsak a legtöbb más anyagkategóriákból származó felületaktív anyag, például a jól ismert alkil-poliglikol-éterek. A kiemelkedő jellemző a hidrofil fejcsoport, amelyet egy vagy több glikozidosan összekapcsolt D-glükóz egységet tartalmazó szacharidszerkezetek alkotnak. A szerves kémián belül a D-glükóz egységek szénhidrátokból származnak, amelyek széles körben megtalálhatók a természetben cukrok vagy oligo- és poliszacharidok formájában. Ezért a D-glükóz egységek kézenfekvő választást jelentenek a felületaktív anyagok hidrofil fejcsoportjához, mivel a szénhidrátok gyakorlatilag kimeríthetetlen, megújuló nyersanyagok. Az alkil-glükozidok egyszerűsített és általánosított módon empirikus képletükkel írhatók le.

A D-glükóz egységek szerkezete 6 szénatomot mutat. Az alkil-poliglükozidokban a D-glükóz egységek száma n=1 az alkil-monoglükozidokban, n=2 az alkil-diglukozidokban, n=3 az alkil-triglükozidokban és így tovább. Az irodalomban a különböző számú D-glükóz egységet tartalmazó alkil-glükozidok keverékeit gyakran alkil-oligoglükozidoknak vagy alkil-poliglükozidoknak nevezik. Míg az „alkil-oligoglükozid” megnevezés ebben az összefüggésben tökéletesen pontos, az „alkil-poliglükozid” kifejezés általában félrevezető, mivel a felületaktív alkil-poliglükozidok ritkán tartalmaznak ötnél több D-glükóz egységet, ezért nem polimerek. Az alkil-poliglükozidok képletében n a D-glükóz egységek átlagos számát jelöli, azaz a polimerizáció fokát n, amely általában 1 és 5 között van. A hidrofób alkilmaradékok lánchossza jellemzően X=6 és X=8 szénatom között van.

A felületaktív alkil-glükozidok előállításának módja, különösen a nyersanyagok megválasztása, széleskörű változatosságot tesz lehetővé a végtermékek tekintetében, amelyek lehetnek kémiailag tiszta alkil-glükozidok vagy alkil-glükozid keverékek. Az előbbiek esetében a szövegben a szénhidrátkémiában használt hagyományos nómenklatúra szabályait alkalmazzuk. A technikai felületaktív anyagként gyakran alkalmazott alkil-glükozid keverékeket általában triviális nevekkel illetik, például „alkil-poliglükozidok” vagy „APG-k”. A szövegben szükség esetén magyarázatokat adunk meg.

Az empirikus képlet nem tárja fel az alkil-glükozidok komplex sztereokémiáját és polifunkcionalitását. A hosszú szénláncú alkilcsoportok rendelkezhetnek lineáris vagy elágazó szénvázzal, bár a lineáris alkilcsoportokat gyakran előnyben részesítik. Kémiailag minden D-glükóz egység polihidroxi-acetál, amelyek általában gyűrűszerkezetükben (öttagú furán- vagy hattagú pirángyűrűkből származtathatók), valamint az acetálszerkezet anomer konfigurációjában különböznek. Ezenkívül az alkil-oligoszacharidok D-glükóz egységei közötti glikozidos kötések típusára vonatkozóan is számos lehetőség van. Különösen az alkil-poliglükozidok szacharid-maradékában ezek a lehetséges variációk sokrétű, összetett kémiai szerkezetekhez vezetnek, ami egyre nehezebbé teszi ezen anyagok megnevezését.