AZ ALKIL POLIGLUKOZIDOK BEVEZETÉSE

Az alkil-glükozidok egy zsíralkoholból származó hidrofób alkilcsoportból és egy D-glükózból származó hidrofil szacharid szerkezetből állnak, amelyek glikozidos kötésen keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Az alkil-glükozidok körülbelül 6-18 szénatomos alkilcsoportokat mutatnak, csakúgy, mint a legtöbb más anyagkategóriából származó felületaktív anyag, például a jól ismert alkil-poliglikol-éterek. Kiemelkedő jellemzője a hidrofil fejcsoport, amelyet egy vagy több glikozidosan összekapcsolt D-glükóz egységgel rendelkező szacharid szerkezetek alkotnak. A szerves kémián belül a D-glükóz egységek szénhidrátokból származnak, amelyek cukrok vagy oligo- és poliszacharidok formájában széles körben megtalálhatók a természetben. Éppen ezért a D-glükóz egységek kézenfekvő választás a felületaktív anyagok hidrofil fejcsoportjához, hiszen a szénhidrátok gyakorlatilag kimeríthetetlen, megújuló nyersanyagok. Az alkil-glükozidok egyszerűsített és általánosított módon ábrázolhatók empirikus képletükkel.

A D-glükóz egységek szerkezete 6 szénatomot mutat. Az alkil-poliglükozidokban a D-glükóz egységek száma n=1 az alkil-monoglükozidokban, n=2 az alkil-diglükozidokban, n=3 az alkil-triglükozidokban stb. Az irodalomban a különböző számú D-glükóz egységet tartalmazó alkil-glükozidok keverékeit gyakran nevezik alkil-oligoglükozidoknak vagy alkil-poliglükozidoknak. Míg az „alkil-oligoglükozid” megjelölés ebben az összefüggésben tökéletesen pontos, az „alkil-poliglükozid” kifejezés általában félrevezető, mivel a felületaktív alkil-poliglükozidok ritkán tartalmaznak ötnél több D-glükózegységet, és ezért nem polimerek. Az alkil-poliglükozidok képleteiben n a D-glükóz egységek átlagos számát jelöli, azaz az n polimerizációs fokot, amely általában 1 és 5 között van. A hidrofób alkilcsoportok lánchossza jellemzően X=6 és X= között van. 8 szénatomos.

A felületaktív alkil-glükozidok gyártási módja, különösen a nyersanyagok kiválasztása lehetővé teszi a végtermékek széles variációját, amelyek lehetnek kémiailag tiszta alkil-glükozidok vagy alkil-glükozid keverékek. Az előbbiek esetében a szénhidrátkémiában használt nómenklatúra hagyományos szabályait alkalmazzuk ebben a szövegben. A műszaki felületaktív anyagként gyakran használt alkil-glükozid keverékeket általában triviális elnevezésekkel látják el, például „alkil-poliglükozidok” vagy „APG-k”. Szükség esetén magyarázatot adunk a szövegben.

Az empirikus képlet nem fedi fel az alkil-glükozidok összetett sztereokémiáját és polifunkcionalitását. A hosszú szénláncú alkilcsoportok lineáris vagy elágazó szénláncúak lehetnek, bár gyakran előnyben részesítik a lineáris alkilcsoportokat. Kémiailag minden D-glükóz egység polihidroxi-acetál, amelyek általában gyűrűszerkezetükben (öttagú furán- vagy hattagú pirángyűrűkből származtathatók), valamint az acetálszerkezet anomer konfigurációjában különböznek. Ezen túlmenően az alkil-oligoszacharidok D-glükóz egységei közötti glikozidos kötések típusának különböző lehetőségei vannak. Különösen az alkil-poliglükozidok szacharid-maradékában ezek a lehetséges eltérések sokrétű, összetett kémiai szerkezetekhez vezetnek, ami egyre nehezebbé teszi ezen anyagok kijelölését.