Az alkil-poliglikozidok teljesítményjellemzői a testápolási termékekben

• Koncentrátumok

Az alkil-poliglikozidok hozzáadása módosítja a tömény felületaktív keverékek reológiáját, így akár 60% hatóanyagot tartalmazó, pumpálható, tartósítószermentes és könnyen hígítható koncentrátumok készíthetők.

Ezen összetevők koncentrált keverékét általában kozmetikai összetevőként, vagy különösen kozmetikai készítmények (pl. sampon, samponkoncentrátum, fürdőhab, tusfürdő stb.) előállításánál magkoncentrátumként használják.

Így az alkil-glükozidok nagy aktivitású anionokon, például alkil-éter-szulfátokon (nátrium vagy ammónium), betainok és/vagy nemionos felületaktív anyagokon alapulnak, és ezért kíméletesebbek a szemhez és a bőrhöz, mint a hagyományos rendszerek. Ugyanakkor kiváló habzási teljesítményt, sűrítőképességet és feldolgozási teljesítményt mutatnak. Gazdasági okokból a szuperkoncentrációkat részesítik előnyben, mivel könnyebben kezelhetők és hígíthatók, és nem tartalmaznak hidrogént. A felületaktív bázis keverési aránya a készítmények teljesítménykövetelményeihez igazodik.

•  Tisztító hatás

A felületaktív anyagok tisztítóteljesítménye meglehetősen egyszerű tesztekkel összehasonlítható. A faggyú és füstfelületaktív anyag keverékével kezelt sertéshámot két percig 3%-os felületaktív oldattal mosták. A mikroszkópos tartományban a szürkeárnyalatot digitális képelemzéssel határozták meg, és összehasonlították a kezeletlen sertésbőrrel. Ez a módszer a következő tisztító tulajdonságokat eredményezi: a lauril-glükozid hozza a legjobb eredményt, míg a kókuszdió-amfoter-acetát a legrosszabb eredményt. A betain, a szulfoszukcinát és a standard alkil-éter-szulfát a középső tartományban található, és nem különböztethetők meg egymástól egyértelműen. Ebben az alacsony koncentrációban csak a lauril-glükozidnak van mély pórustisztító hatása.

• Hatások a hajra

Az alkil-glikozidok bőrre gyakorolt gyengéd hatása a sérült haj ápolásában is megmutatkozik. A standard étersavoldathoz képest az alkil-glükozid oldat dauerolt szakítószilárdságának csökkenése sokkal kisebb. Az alkil-poliglikozidok kiváló vízvisszatartó képességük és lúgstabilitásuk miatt felületaktív anyagként is használhatók festésben, hullámállóságban és fehérítésben. Az állandó hullámformával kapcsolatos tanulmányok azt mutatják, hogy az alkil-glükozid hozzáadása jó hatással van a haj lúgoldhatóságára és hullámhatására.

Az alkil-glikozidok hajra való adszorpciója közvetlenül és kvalitatívan röntgen-fotoelektron spektroszkópiával (XPS) bizonyítható. Vágjuk ketté a hajat, és áztassuk 12%-os nátrium-lauril-poliéter-szulfát és lauril-glükozid felületaktív anyag oldatába, pH 5,5-ön, majd öblítsük le és szárítsuk meg. Mindkét felületaktív anyag tesztelhető a haj felületén XPS segítségével. A keton- és éter-oxigénjelek aktívabbak, mint a kezeletlen hajon. Mivel ez a módszer még kis mennyiségű adszorbensre is érzékeny, egyetlen samponozás és öblítés nem elegendő a két felületaktív anyag megkülönböztetéséhez. Ha azonban a folyamatot négyszer megismételjük, az XPS-jel nem változik a nátrium-lauril-szulfát esetében a kezeletlen hajhoz képest. Ezzel szemben a lauril-glükozid oxigéntartalma és ketonfunkciós jele kismértékben megnőtt. Az eredmények azt mutatták, hogy az alkil-glükozid jelentősebb volt a hajban, mint a standard éter-szulfát.

A felületaktív anyag hajhoz való affinitása befolyásolja a haj fésülhetőségét. Az eredmények azt mutatták, hogy az alkil-glükozidnak nincs jelentős hatása a nedves fésülhetőségre. Az alkil-glikozidok és kationos polimerek keverékeiben azonban a nedves kötő tulajdonságok szinergikus csökkenése körülbelül 50% volt. Ezzel szemben az alkil-glükozidok jelentősen javították a szárazságot. Az egyes hajszálak közötti kölcsönhatások növelik a haj mennyiségét és kezelhetőségét.

A megnövekedett kölcsönhatás és a filmképző tulajdonságok szintén hozzájárulnak a formázási hatáshoz. Az összesirányú rugalmasság élénk és dinamikus megjelenést kölcsönöz a hajnak. A hajfürtök rugalmassága automatizált teszttel (8. ábra) határozható meg, amely a hajszálak torziós jellemzőit (hajlítási modulus) és a hajfürtöket (szakítóerő, csillapítás, oszcillációk frekvenciája és amplitúdója) vizsgálja. A szabad csillapítású oszcillációs erőfüggvényt mérőműszerrel (induktív erőérzékelő) rögzítették, és számítógéppel dolgozták fel. A modellező termékek növelik a hajszálak közötti kölcsönhatást, növelik a göndör rezgés szakítószilárdságát, amplitúdóját, frekvenciáját és csillapítási értékét.

A zsíralkoholokat és kvaterner ammóniumvegyületeket tartalmazó lotionokban és szabályozókban az alkil-glükozid/kvaterner ammóniumvegyületek szinergikus hatása előnyös volt a nedves kötőképesség csökkentésében, míg a száraz kötőképesség csak kis mértékben csökkent. Olaj összetevőket is adhatunk a formulához a szükséges formaldehidtartalom további csökkentése és a haj fényének javítása érdekében. Ez az olaj-víz emulzió használható a haj „öblítésére” vagy „rögzítésére” a kezelés utáni előkészítéshez.