Alapvetően a Fischer által szintetizált összes szénhidrát alkil-glikozidokkal való reakciója két eljárásváltozatra redukálható, nevezetesen a közvetlen szintézisre és a transzacetalizációra. Mindkét esetben a reakció történhet szakaszosan vagy folyamatosan.
Közvetlen szintézis során a szénhidrát közvetlenül reagál a zsíralkohollal, és létrehozza a szükséges hosszú szénláncú alkil-poliglikozidot. A felhasznált szénhidrátot gyakran megszárítják a tényleges reakció előtt (például a kristályvíz eltávolítására glükóz-monohidrát=dextróz esetén). Ez a szárítási lépés minimálisra csökkenti a víz jelenlétében lejátszódó mellékreakciókat.
Közvetlen szintézisben a monomer szilárd glükózt finom szemcsés szilárd anyagként használják. Mivel a reakció egyenetlen szilárd/folyékony reakció, a szilárd anyagot teljesen fel kell szuszpendálni az alkoholban.
A nagymértékben lebontott glükózszirup (DE>96; DE=dextróz ekvivalens) reagálhat egy módosított közvetlen szintézisben. egy második oldószer és/vagy emulgeálószer (például alkil-poliglikozid) alkalmazása stabil, finom cseppecskés diszperziót biztosít az alkohol és a glükózszirup között.
A kétlépcsős transzacetalizációs folyamat több berendezést igényel, mint a közvetlen szintézis. Az első szakaszban a szénhidrát egy rövid szénláncú alkohollal (például n-butanollal vagy propilénglikollal) reagál, és adott esetben kioldódik. A második lépésben a rövid szénláncú alkil-glikozidot egy viszonylag hosszú szénláncú alkohollal transzacetalizálják, így keletkezik a szükséges alkil-poliglikozid. Ha a szénhidrát és az alkohol mólaránya azonos, akkor a transzacetalizálás során kapott oligomer eloszlás alapvetően megegyezik a közvetlen szintézis során kapott oligomer-eloszlással.
Ha oligo- és poliglükózokat (például keményítőt, alacsony DE-értékű szirupokat) használnak, akkor a transzacetalizációs eljárást alkalmazzák. Ezeknek a kiindulási anyagoknak a szükséges depolimerizációjához >140 °C hőmérsékletre van szükség. Ez a felhasznált alkoholon alapul, ennek megfelelően nagyobb nyomást kelthet, ami szigorúbb követelményeket támaszt a berendezésekkel szemben, és magasabb üzemi költségekhez vezethet. Általánosságban elmondható, hogy azonos kapacitás mellett a transzacetalizációs eljárás gyártási költsége magasabb, mint a közvetlen szintézis. a két reakciófokozaton kívül további tárolóhelyeket kell biztosítani, valamint a rövid szénláncú alkoholok opcionális munkavégzési lehetőségét. A keményítőben lévő speciális szennyeződések (például a fehérjék) miatt az alkil-glikozidokat további vagy finomabb finomításnak kell alávetni. Egy egyszerűsített transzacetalizációs eljárás során a magas glükóztartalmú (DE>96%) vagy szilárd glükóz típusú szirupok normál nyomáson reagálhatnak rövid szénláncú alkoholokkal, ennek alapján folyamatos eljárásokat fejlesztettek ki. (A 3. ábra az alkil-poliglikozidok mindkét szintézisét mutatja)