Alapvetően a Fischer által alkil-glikozidokkal szintetizált összes szénhidrát reakciófolyamata két folyamatváltozatra redukálható, nevezetesen a közvetlen szintézisre és a transzacetalizációra. Mindkét esetben a reakció szakaszosan vagy folyamatosan végbemegy.
Közvetlen szintézis során a szénhidrát közvetlenül reagál a zsíralkohollal, így képződik a szükséges hosszú szénláncú alkil-poliglikozid. A felhasznált szénhidrátot gyakran a tényleges reakció előtt szárítják (például a kristályvíz eltávolítása érdekében glükóz-monohidrát = dextróz esetén). Ez a szárítási lépés minimalizálja a víz jelenlétében lejátszódó mellékreakciókat.
A közvetlen szintézis során a monomer szilárd glükóz típust finomszemcsés szilárd anyagként használják. Mivel a reakció egyenetlen szilárd/folyadék reakció, a szilárd anyagot teljesen szuszpendálni kell az alkoholban.
A nagymértékben lebomlott glükózszirup (DE>96; DE=dextróz-ekvivalens) módosított közvetlen szintézisben reagálhat. Egy második oldószer és/vagy emulgeálószerek (például alkil-poliglikozid) használata stabil, finom cseppecskés diszperziót biztosít az alkohol és a glükózszirup között.
A kétlépcsős transzacetalizációs folyamat több berendezést igényel, mint a közvetlen szintézis. Az első lépésben a szénhidrát egy rövid szénláncú alkohollal (például n-butanollal vagy propilénglikollal) reagál, és opcionálisan depo-metil-alkohollal reagál. A második lépésben a rövid szénláncú alkil-glikozidot egy viszonylag hosszú szénláncú alkohollal transzacetalizálják, így keletkezik a kívánt alkil-poliglikozid. Ha a szénhidrát és az alkohol moláris aránya azonos, akkor a transzacetalizáció során kapott oligomer-eloszlás alapvetően megegyezik a közvetlen szintézis során kapott eloszlással.
Ha oligo- és poliglikozokat (például keményítőt, alacsony DE-értékű szirupokat) használnak, transzacetalizációs eljárást alkalmaznak. Ezen kiindulási anyagok szükséges depolimerizációja >140℃ hőmérsékletet igényel. A felhasznált alkoholtól függően ez ennek megfelelően magasabb nyomást hozhat létre, ami szigorúbb követelményeket támaszt a berendezésekkel szemben, és magasabb üzemi költségekhez vezethet. Általánosságban elmondható, hogy azonos kapacitás mellett a transzacetalizációs eljárás termelési költsége magasabb, mint a közvetlen szintézis. A két reakciólépés mellett további tárolóhelyeket, valamint opcionális munkaterületeket kell biztosítani a rövid szénláncú alkoholok számára. A keményítőben található speciális szennyeződések (például fehérjék) miatt az alkil-glikozidokat további vagy finomabb finomításnak kell alávetni. Egy egyszerűsített transzacetalizációs eljárásban a magas glükóztartalmú (DE>96%) szirupok vagy a szilárd glükóz típusok normál nyomáson reagálhatnak rövid szénláncú alkoholokkal, és további eljárásokat fejlesztettek ki ezen az alapon. (A 3. ábra mindkét szintézisutat mutatja az alkil-poliglikozidok számára.)