Számos módszer létezik alkil-poliglikozidok vagy alkil-poliglükozid-keverékek előállítására. A különböző szintetikus módszerek a védőcsoportokat használó sztereotaktikus szintetikus módszerektől (amelyek a vegyületek nagyon szelektívek) a nem szelektív szintetikus módszerekig (izomerek keverése oligomerekkel) terjednek.
Minden ipari méretekben történő felhasználásra alkalmas gyártási eljárásnak több kritériumnak kell megfelelnie. A legfontosabb a megfelelő tulajdonságokkal és gazdaságos eljárásokkal rendelkező termékek előállítása. Vannak más szempontok is, mint például a mellékhatások vagy a hulladék és a kibocsátás minimalizálása. Az alkalmazott technológiának rugalmasnak kell lennie, hogy a termék teljesítménye és minőségi jellemzői a piaci követelményekhez igazíthatók legyenek.
Az alkil-poliglikozidok ipari előállításában a Fischer-szintézisen alapuló eljárás sikeres volt. Fejlődésük körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdődött, és az elmúlt évtizedben felgyorsult. Ebben az időszakban a fejlesztés lehetővé tette, hogy a szintézis módszer hatékonyabbá és végső soron vonzóvá váljon az ipari alkalmazások számára. Az optimalizálás működik, különösen a hosszú szénláncú alkoholok, például a dodekanol/tetradekanol használatakor
(C12-14 -OH), jelentősen javították a termékminőséget és a folyamat gazdaságosságát. A Fischer Synthesis modern gyártóüzeme az alacsony hulladék- és emissziómentes technológia megtestesülése. A Fischer-szintézis másik előnye, hogy a termékek átlagos polimerizációs foka széles pontosságú tartományban szabályozható. Ezért a kapcsolódó tulajdonságok, mint például a hidrofilitás/vízoldhatóság, beállíthatók a követelményeknek megfelelően. Ráadásul a nyersanyagbázist már nem befolyásolja a vízmentes glükóz.
1. Nyersanyagok alkil-poliglikozidok előállításához
1.1 Zsíros alkoholok
A zsíralkoholok nyerhetők petrolkémiai alapanyagokból (szintetikus zsíralkoholok) vagy természetes, megújuló erőforrásokból, például zsírokból és olajokból (természetes zsíralkoholok). A zsíralkohol keverékeket alkilglikozidok szintézisében használják a molekula hidrofób részének létrehozására. A természetes zsíralkoholokat a zsír és a zsír (triglicerid) átészterezésével és elválasztásával nyerték, így a megfelelő zsírsav-metil-észtert kapták, majd hidrogénezték. A szükséges zsíralkohol alkillánc hosszától függően a fő összetevők az olajok és zsírok: a C12-14 sorozathoz kókusz- vagy pálmamagolaj, a C16-18 zsíralkoholokhoz pedig faggyú-, pálma- vagy repceolaj.
1.2 Szénhidrátforrás
Az alkil-poliglikozid molekula hidrofil része szénhidrátból származik.
A makromolekuláris szénhidrátok és a monomer szénhidrátok keményítőn alapulnak
kukorica, búza vagy burgonya, és nyersanyagként használhatók alkilglikozidok előállításához. Például a polimer szénhidrátok közé tartozik a keményítő vagy a glükózszirup alacsony lebomlási szintje, míg a monomer szénhidrátok a glükóz bármilyen formája lehet, például vízmentes glükóz, monohidrát glükóz vagy erősen lebontott glükózszirup.
A nyersanyagválasztás nemcsak az alapanyagköltségeket, hanem a termelési költségeket is befolyásolja.
Általánosságban elmondható, hogy a nyersanyagköltségek a keményítő/glükózszirup/glükóz-monohidrát/vízmentes glükóz sorrendben nőnek, míg az üzemi felszerelésigény és így a termelési költségek ugyanabban a sorrendben csökkennek. (1. ábra)