Alkil-poliglikozid-glicerin-éterek szintézise

Az alkil-poliglikozid-glicerin-éterek szintézisét három különböző módszerrel végezték (2. ábra, az alkil-poliglikozid keverék helyett csak az alkil-monoglikozid látható eduktként). Az alkil-poliglikozid glicerinnel történő éterezése az A módszerrel bázikus reakciókörülmények között történik. Az epoxid gyűrűfelnyitása a B módszerrel szintén bázikus katalizátorok jelenlétében történik. Alternatív megoldásként a glicerin-karbonáttal történő reakció a C módszerrel történik, amely a CO eliminációjával jár.₂ és amely feltehetően egy epoxid köztes fázison keresztül megy végbe.

A reakcióelegyet ezután 7 órán át 200 °C-on melegítik, miközben a képződött vizet folyamatosan desztillálják, hogy az egyensúlyi állapotot a lehető legjobban a termék oldalára tolják el. A várakozásoknak megfelelően a monoglicerin-éter mellett alkil-poliglikozid-di- és -triglicerin-éterek is képződnek. Egy másik másodlagos reakció a glicerin önkondenzációja oligoglicerinekké, amelyek képesek reagálni az alkil-poliglikoziddal, ugyanúgy, mint a glicerin. A magasabb oligomerek ilyen magas tartalma teljes mértékben kívánatos lehet, mivel tovább javítja a termékek hidrofilitását és ezáltal például a vízoldhatóságát. Az éterezés után a termékek vízben oldhatók és ismert módon, például hidrogén-peroxiddal fehéríthetők.

Ilyen reakciókörülmények között a termékek éteresítésének mértéke független az alkalmazott alkil-poliglikozid alkil-lánchosszától. A 3. ábra a mono-, di- és triglicerin-éterek százalékos tartalmát mutatja a nyerstermék-elegyben négy különböző alkil-lánchossz esetén. A C reakciója₁₂ Az alkil-poliglikozid tipikus eredményt ad. Gázkromatogram szerint a mono-, di- és triglicerin-éterek körülbelül 3:2:1 arányban képződnek. A glicerin-éterek teljes tartalma körülbelül 35%.