Alkil-poliglikozid-glicerin-éterek szintézise

Az alkil-poliglikozid-glicerin-éterek szintézisét három különböző módszerrel hajtottuk végre (2. ábra, az alkil-poliglikozid keverék helyett csak az alkil-monoglikozid látható képződményként). Az alkil-poliglikozid glicerinnel történő éterezése az A módszer szerint bázikus reakciókörülmények között megy végbe. Az epoxid gyűrűfelbontása a B eljárással szintén bázikus katalizátorok jelenlétében történik. Alternatív megoldás a glicerin-karbonáttal végzett reakció a C módszerrel, amelyet a CO eltávolítása kísér₂ és amely Feltehetően egy epoxidon keresztül megy végbe, mint közbenső szakasz.

A reakcióelegyet ezután 7 órán át 200 °C-ra melegítjük, miközben a képződött vizet folyamatosan ledesztilláljuk, hogy az egyensúlyt a lehető legtávolabbra toljuk a termék oldalára. Ahogy az várható volt, a monoglicerin-éter mellett alkil-poliglikozid-di- és triglicerin-éterek is képződnek. Egy másik másodlagos reakció a glicerin önkondenzációja oligoglicerinekké, amelyek a glicerinhez hasonlóan képesek reagálni az alkil-poliglikoziddal. A magasabb oligomerek ilyen magas tartalma teljes mértékben kívánatos lehet, mert tovább javítja a termékek hidrofilitását és így például vízoldhatóságát. Az éterezés után a termékeket vízben oldjuk és ismert módon, például hidrogén-peroxiddal fehérítjük.

Ilyen reakciókörülmények között a termékek éteresítési foka független az alkalmazott alkil-poliglikozid alkilláncának hosszától. A 3. ábra a mono-, di- és triglicerin-éterek százalékos tartalmát mutatja a nyerstermékkeverékben négy különböző alkillánc-hosszon. A C reakciója₁₂ Az alkil-poliglikozid tipikus eredményt ad. A gázkromatogram szerint a mono-, di- és triglicerin-éterek körülbelül 3:2:1 arányban képződnek. A teljes glicerin-éter-tartalom körülbelül 35%.