A szénhidrátok polifunkcionalitása révén a savkatalizált Fischer-reakciók olyan oligomer keveréket eredményeznek, amelyben átlagosan egynél több glikációs egység kapcsolódik egy alkohol mikrogömbhöz. Az alkoholcsoporthoz kapcsolódó glükózegységek átlagos számát (átlagos) polimerizációs fokként (DPI) írják le. A 2. ábra egy alkil-poliglikozid eloszlását mutatja, amelynek DP = 1,3. Ebben a keverékben az egyes oligomerek (mono-, di-, tri-, -glikozid) koncentrációja nagymértékben függ a glükóz és az alkohol arányától a reakcióelegyben. Az átlagos polimerizációs fok (DP) fontos jellemző az alkil-poliglikozidok fizikai kémiája és alkalmazásai szempontjából. Egyensúlyi eloszlásban az adott alkillánchosszúsághoz tartozó DP jól korrelál az alapvető terméktulajdonságokkal, például a polaritással, az oldhatósággal stb. Elvileg ez az oligomer-eloszlás leírható a PJFlory segítségével, amely a polifunkciós monomereken alapuló termékek oligomer-eloszlását írja le, és alkalmazható az alkil-poliglikozidokra is. A Flory-eloszlás ezen módosított változata az alkil-poliglikozidokat statisztikailag eloszló oligomerek keverékeként írja le.
Az oligomer keverékben az egyes részecskék mennyisége a polimerizáció fokának növekedésével csökken. Az ezzel a matematikai modellel kapott oligomer eloszlás jól egyezik az analitikai eredményekkel (lásd a 3. fejezetet). Egyszerűen fogalmazva, az alkil-poliglikozid keverékek átlagos polimerizációs foka (DP) kiszámítható a glikozid keverékben lévő „i” oligomer komponens mólszázalékából (pi) (2. ábra).